2024. december 23., hétfő
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    emlékezés

    Halhatatlanul

    oroszlánBy 14 hozzászólás1132 megtekintés

    Halandó vággyal, halhatatlanul
    üdvét keresi lelkem szüntelen.
    Mezítelen angyalok szállnak,
    halkan, hogy ne halljam.
    Elfordítja tekintetét az árnyék
    egy pillanatra, itt marad a fény.
    Míg valódi lángok nélkül égek,
    színeim összeolvadóban mind.
    Káprázat nélkül a piros feketül,
    vége a násznak, a kék elszenderül.
    Érzem elhagy az erő, az ifjúság,
    az összes virág csendes temető.
    Lassan elszunnyad bolond szívem,
    magamat dalolom, s ettől vérzek.
    Elmúlt szerelem áll őrt felettem,
    szelíden szűri az álmot a jelenbe.
    Kereslek az eltiport percekben,
    ó kedvesem önző a vágy, nem várt.
    A harmat a parkban imbolyog
    ott, hol elhagyta egykor a csókos szó
    halandó vággyal szerelmes ajkamat,
    halhatatlanul, rozsdátlan fák alatt.

    Share.

    14 hozzászólás

    1. Klára on

      Kedves Ica!

      Igazán sokszínűen tudod kifejezni a múlt iránti sóvárgásodat. Nem hiszem, hogy ez jót tenne bárkinek, de tény, hogy néha jó emlékezni. Az utolsó négy sor önmagában is megáll, remek befejezés.

      Szeretettel: Klári

      • oroszlán on

        Köszönöm kedves Klári, hogy olvastad a versem.

        Tényleg fájdalmas lett ez a visszaemlékezés az első szerelemre. A múlt héten jártam abban a városban ahol érettségiztem. (nagyon, nagyon régen) A kollégium falai omladoznak az idő terhei alatt, de az a régi szerelem fájón, de újra éledt a szívemben.

        Szeretettel: Ica

    2. Finta Kata on

      Kedves Ica!

      Ismét egy mélyre szántó gondolatsorral rukkoltál elő. Nagyon szépen adod elő érzelmeidet, gondolataidat. Tömören fejezed ki a megélt szépet, érzelmeket, fájdalmakat. Szeretem a verseidet olvasni, egyedi stílusodat csodálom.

      Szeretettel: Kata

    4. Horák Andrea Kankalin on

      Szia oroszlán! 🙂
      Most is a képeid fogtak meg először, csodálattal olvastam az összeset.
      Hatalmas értéknek tartom verseid ezek miatt. Úgy tudsz a költői eszközökkel (színekkel, érzékekkel) bánni, hogy képes vagy magaddal vinni az olvasót. És mi más lehet egy költő célja?
      Örömmel merülök verseidben. Ha van még folytatása emlékeidnek, kíváncsian várom. 🙂
      Tulajdonképpen nem csak átadsz, hanem ösztönzöl is. Általad végiggondoltam az életem, kerestem, hogy miről is tudnék érzékletes verset írni. Téma bőven akad, a megvalósítás még várat magára, de elindítottál bennem egy folyamatot. 🙂
      Köszönöm az élményt!
      Szeretettel: Kankalin

      • oroszlán on

        Kedves Kankalin.

        Megtisztelsz a véleményeddel. Ez az élmény még nagyon friss. Ugyanazt írhatom neked is, mint Klárinak:

        "visszaemlékezés az első szerelemre. A múlt héten jártam abban a városban ahol érettségiztem. (nagyon, nagyon régen) A kollégium falai omladoznak az idő terhei alatt, de az a régi szerelem fájón, de újra éledt a szívemben."

        Ne szerénykedj! Szeretnék én is olyan szépséges formában írni, ahogyan azt te és sokan teszik.
        Ez az én formám.
        Szeretettel ölellek: Ica

    Leave A Reply