hallom mit sikolt a szél és merre száll a téli álom
ott
ott messze mögöttem elhalkult az ifjúságom
öreg lettem vén és ráncos mint a galástyai várrom
amott
porba hullt éjszakák tántorognak mint megvert sereg
messze
boszorkányok jönnek mennek távolról int egy fergeteg
jönnek
ki mondja meg mit mond a kisgyerek ha felém lépeget
megölnek
nappal és déli estén vagy hajnalon ha úgy adódik
vigyázz
az éjszakát nem adom
magamra borítom
adj némi nyugodalmat uram
8 hozzászólás
Szia ruca! 🙂
Remek hasonlataid vannak, mint mindig.
Hallásod is kifinomult, a képek is hang formájában érnek el. Ez nem lep meg, ilyennek ismertelek meg verseid alapján.
Az “öregség” mindenkit elér, de aki az irodalommal él, kortalan.
Az éjszakát pedig nem veheti el tőled senki. Annyira jellemzők rád az “éjszakás” versek, hogy felismernélek ezer közül is.
Örömmel olvastalak. 🙂
Szeretettel: Kalin
Szia Kalin. Köszönöm, hogy ilyen bíztató voltál ma hozzám. Valamiért nem jött le, amit szerettem volna, csak az éjszaka, mert az a fény szava. Olvastam tőled sok írást, nagyon sokat léptél előre, és szeretlek olvasni, de ezt tudod is. Köszönöm a véleményed!! r.
Lejött, csak ezt emeltem ki.
Ha a rövid sorokat együtt olvasom, felér egy hatalmas sikollyal. Úgy is mondhatom, hogy a sorok közé is írtál – szó szerint.
Szia Kalin. Tényleg vvolt egy ilyen szándékom és neked mindenhez jó
szemed van! Köszönöm, hogy ismét nálam jártál!
ruca
Kedves ruca!
Tetszett ez az egyéni forma!
A merész,szókimondó képeid,hasonlataid!
“ott messze mögöttem elhalkult az ifjúságom
öreg lettem vén és ráncos mint a galástyai várrom”
csoda jó!
Gratulálok:sailor
Szép napot!
Köszönöm a véleményed, kedves sailor! Különösen, hogy van jó véleményed az írásról,
most igen jól esett!! Szép estét neked és köszönöm a látogatást.
ruca
Kedves ruca!
Teljesen a hatása alá vont a versed.
A könnyed természeti kép után – hírtelen lecsap a távoli emlék feszültsége:
az ifjúság emléke – a vénséggel szembenéz.
A szavaid szinte felverik a lét porát – egyre feszültebbé korbácsolta bennem az érzést.
Majd a megnyugvás…
Remek a versed. Tetszik 🙂
Szeretettel: Éva
Szervusz Éva,köszönöm, hogy elolvastad és ilyen hullámokat érzékeltél. Az ifjúságom elmúlt, vén még talán nem vagyok, de azt jól látod, hogy néha döbbenetes érzések jönnek. Köszönöm a látogatásod és a véleményed.
Üdv:ruca