"Álmos, fáradt vagyok"
-szólt a vándor-
De ajtót nem nyitottál neki
Nem hívtad be pihenni
Pedig ott esdekelt
Zokogott némán
Rideg szíved ajtajánál
Te mégis néma maradtál.
És reggel, mikor
Az álmos napsugár
Megérintette szívedet
Vetted észre, hogy a vándor
Szíved ajtaja előtt
Csendesen, holtan
Szendergett
3 hozzászólás
Rendkívül szomorú vers…
most nem küldök dalt…
vidám nem illik ide… ennél szomorúbbat meg…
Jaj, Te fiú!
Hol van a pozitív hozzáállás???…
Itt vagyok, most már ne keseregj!
A vers a maga szomorúságában szép.
fátyolfelhő
Kedves Ágnes!
Köszönöm!
Kedves fátyolfelhő!
Pozitív hozzáállás? azt ne nálam keresd… :)))
Köszi,, hogy itt jártál!!Erre fújt a szél:)))
Zsolt