Dermesztő,hideg szél söpör át a tájon
S a szivembe markol a hüvös fájdalom.
Tépi ,szaggassa darabokra lelkem,
S kitör börtönéből az összes emlékem.
Pedig bezártam öket hétlakatos zárral
De nem számoltam a felszökenő árral.
A fájdalom vihara letörte azokat,
A felszinre dobta a szomorú napokat.
Ha le tudnám fogni az idő kerekét,
Fel tudnám szittani a szivem melegét.
Addig állitanám a mánusokat rajta,
Mig reá lelnék .anyám ,a szerető arcodra.
A fájdalom kövével százszor törtem fejed,
Nem voltam kedves és megértő veled.
O ,ha a létemből egy pár évet adhatnék,
Hogy boldoggá tegyelek ,én mindent megtennék!
Utolsót lobbannak a gyertyák a szélben,
Utolsót markol a fájdalom szivemben.
Indulok csendesen,már vár reám a holnap,
S búcsút intek neked s a fájó,vérző multnak.
2006.11.1
[IG_KITOLT]
5 hozzászólás
Meghatódtam. Nagyon jól megírtad ezt a versedet. Grat!
Csak egy pici hiba: Ha felszólító módban írod, akkor : Tépje, szaggassa, itt jó a szaggassa, de ha csak kijelentó módban írod, akkor Tépi, szaggatja…
Bocs… nem akarlak ezzel bántani… csak segíteni szeretnék.
Üdv. Barna.
Ez nagyon szép és megható!!! Fájdalmas pillanatok ezek, de szükség van rájuk, erősödik általuk az ember jelleme.
Gratulálok – gyönyörű!
üdv,eszkimo.
Nagyon köszönöm nektek és nem bántotok ha felhivjátok a figyelmemet a hibákra ,söt én kérlek szépen erre ,mert igy tanul és fejlödik az ember,mégegyszer köszönöm.
Nagyon szép, érzelmekkel teli versedet igazán örömmel olvastam. Én is találtam benne két hibát, de egyiket Braunel már megmagyarázta.
A másik, "szittani". Ezt a szót hosszú í-vel, és egy t-vel kell írni, így: szítani.
Gondolom, nem haragszol érte, kimondottan segítő szándékkal jegyeztem meg én is. Azt hiszem, nálad a környezet teszi, hgy időnként bizonyos szavakat rosszul írsz le. Mindenképpen dicséretes, hogy mégis igyekszel magyar verseket írni.
Ne törjön le, ha megjegyzést teszünk, inkább sokat írjál, mivel gyakorlattal tudsz igazi eredményeket elérni.
Szeretettel: Kata
nem haragszom ,és köszönömm hogy olvastál