úgy volt ő üldözött
hogy nem is sejtette
úgy lett nélkülözött
hogy észre sem vette
szoros fehér köpeny
sárga falra nézve
torz arcon nincs röhej
innen sosem lép meg
vénát szúrtak böktek
napi adag gyógyszer
"már lenyeltem" -nyögte…
becsapós a módszer
csak nyomták a depot
az izmok mereven
lesz belőle "de jó"-s
habzós száj szeglete
aztán már nem lesték
lett bezárult énkép
nem érez nem remél
agyára ezt mérték
12 hozzászólás
Az utolsó két sorban minden benne…
miken mennek,mhetnek át egyesek…!
Gratulálok:sailor
üdv.sailor.
sajnos:"miken mennek,mhetnek át egyesek"azaz mivé teszik…
köszönöm,hogy olvastál is írtál is ide.
üdv.koko
Szia koko!
Kész téboly e vers, eszelős. Hiteles a sorskép, még ha a rímek néhol el is tévedtek, pl. itt:
"innen sosem lép meg". A "meg" helyett a "le" tán jobban illeszkedne, nem sérülne a tartalom, és még egy alliteráció is beúszna. Ezt csak azért mondom, mert eljátszadoztam a verssel.
24 év telt el születése óta. Most is megállja helyét, mert élhetően borzongatónak tartom. Őszintének, igaznak, felépítésében is jónak. A vége nagyot csattan, libabőrös lettem. Talán azért, mert van benne valami kísérteties valóság. A cím is ebben erősít, minden erre utal.
Nagyon eltaláltad, meg is tépáztál vele, mert alapról indul, erősödik, a végén lecsap.
Hogy tetszett-e? Versként nagyon, sorsképként viszont megkönnyeztem.
Szeretettel: Kankalin
Szia Koko!
Eléggé a hatása alá kerített engem is a versed…
Először úgy gondoltam, nem vittél bele teljesen, nem volt igazi téboly-tangó… De amikor másodszorra elolvastam, úgy véltem, pont elég ennyi… akad pár ismerősöm, aki megjárta azt a poklot, amiről szólsz… És láttam őket látogatva náluk groteszkebb alakokat is, és igaz: nem kezelik őket, csupán leszedálják, ledegradálják egyfajta vegetatív létszintre, ami a halálhoz közeli élet: látni, és tudni, hogy véged… Pedig "csak" megérteni kellene őket, és kihozni őket elméjük útvesztőjéből, de ha megérted őket, nehéz nem megtagadva igazukat kijönnöd magadnak is… De ha nem vállalják ezt a képzett szakemberek, ami még anélkül is sikerül, ha tudod mit akarsz, akkor nem is képesek segíteni rajtuk… Inkább… hmm… kezelhetővé teszik…
Pedig, ha lehetetlen nem létezik, akkor onnan is van kiút!
Köszönöm, hogy felidézted bennem!
Gabe
szia Gabe.
köszönöm soraid. van, és lesz is, akit félrekezelnek és vége, amiről írtam az pedig a tudatos ellehetetlenítés orvosi segítséggel… /hamis elv jogán/ 1990-ben is.(!?) rémisztő.
a valódi betegeket pedig nem mindig a megfelelő móddal kezelik és ettől nem jobb, hanem rosszabbodik az állapotuk, ezt a fajta betegséget ami az agy a lélek és a környezet hatásai, körülmények stb. valamint a gének… sok idő kell, hogy eredményes gyógymódot találjanak minden eset más és más. Köszönöm, hogy írtál.
üdv.koko
üdv. Kankalin.
köszönöm az értékelést. nálam a "lép meg" = múlt időben így "lépett meg" amivel a szökést akartam erősíteni, a vers végén a dátum az incidens, sorskép, de aki átélte, már fel sem fogja, nem sír, köszönöm, hogy írtál.
üdv.koko
Szia Koko !
Remekül eltalált sorskép, versed hatása borzongat, nagyon tetszett.
A téma, a forma, az egész együtt nagyon jó.
Szeretettel gratulálok: Zsu
Köszönöm Zsú!
üdv.koko
Kedves Koko!
Kitűnő sorsves. Hithű, aktuális. Gratulálok!
Köszönöm!
Remek sorskép, és a rémisztő, hogy bár mikor, bár melyikünkről szólhatna.
Üdv: József
Igen, Köszönöm József!