Zsigai Klára
Hamu üzenete
Izzik a magja, imbolygó fénye
fehér falra vetül,
árnyak táncot járnak,
magány búsan szenderül.
Imára kulcsolt vágy,
láng füstje könnyet csal,
pompát nem ismer,
torzul, fagyott a mosoly,
féltett a jövő, hamuban izzik a jelen
csonkig égett gyertya füstje száll
porrá hull szelleme.
Csírát éget pompa vakító fénye,
születő gondolatot tapossa
már hamuba rajzolom a jövőt
Imám szüntelen,
kezem görcsben,
el nem engedem!
Győr, 2009. február. 4.
3 hozzászólás
Tetszett a versed.
Jupiter
Köszönöm látogatásodat, kedves Jupiter!
Nagyon szép ez az elmélkedés, a magány varázsa.
Delory