Elnyúlt léptekkel mászol előttem, s én futok…
utol nem érlek soha…
…csak nyomodat látom az ingoványon halványulni,
ahogy épp rendeződni kezd a tőzeg,
és a tisztáson érzek illatot,
mely mástól nem maradhatott itt, csak Tőled…
Szakállas másodperc vigyorog közted és köztem,
érzem elvesztem,
pedig nem Te futsz!
Te a teknős vagy s én Achilleusz.
3 hozzászólás
Hát igen…
Annyira jó vers és senki sem írt hozzá. Azaz valaki mégis… 🙂
Nekem nagyon tetszett! Hát igen… 🙂
Boer, Te mindig megnevettetsz! Nem szokásom magammal levelezni. Ez nem tudom, hogy hogyan történt… Minden esetre köszönöm, hogy olvastad! :)))
Gy.