(1)
Annyira új vagy minden pillanatban,
meg nem szokható, mint a hajnalok,
mint tótükör fölött a virradatok.
Annyira új vagy minden pillanatban,
új a csók, az érintés, a mozdulat,
a takarón lehelet szétszakadt.
És szertefoszlott, mint a vallomások,
az égbe csapódott hangmadár dala.
Ez más szerelem most – új fajta iskola.
(2)
Szeretlek. minden pillanatban,
szeretlek, mint hangokat a dalban,
szeretlek, mint a rímet a sorok között,
szeretlek, mint a hangmadár szárnyait;
s szeretlek, mint a tótükör fölött
az alkonyat kibimbózó árnyait.
2 hozzászólás
Nagyon szép vers, bővelkedő szókészlet, érezhető érzelmek.
A szerkesztetségében a második versszak,amely az érzelmi felfokozottságot mutatja ki, kissé tompulást érzek, de lehet, hogy ez csak most érzem.
Remek mű,nagyon éreztem az első rész, "nagyon átjött". 🙂
Gratulálok,üdvözlettel:Metal Koala
Nagyon tetszik a versed.
Üdv.: András