ahogy unottan vánszorog,
szinte már ácsorog.
Hallgatom a szelet, ahogy esőt kerget,
ahogy csendesen kopogva,
zenét varázsol ablakomba'.
A gyertya halovány fénye árnyat vet a sötétbe'
s az éjszaka sűrű komor bársonya
lassan hull szememre.
Vánszorog…
tudom.
Kopog….
még hallom.
Sötét van…
érzem.
Hiányzol…
"vérzem"
4 hozzászólás
Nagyon tetszett a versed.
Köszönöm, örülök, hogy elnyerte tetszésedet! :))
Nagyon tetszett a versed. Épp azt írtad le amit érzek, ezért gondolkodás nélkül 5 csillagra kattintok =).
Köszönöm, jó tudni, hogy más is hasonlóképp érez, ha párja hiányát érzi…:))