Fénnyel megrakva
kárminja az égnek.
Átsüt mikor hátranézek
a múlt és a végzet.
Hangulatom pókhálóján
marad a torz fonák,
ettől lesz a sors
mostohább.
Elnyel a józan nappal,
marad egy parányi szikra,
falánk árnya a pillanatnak.
Azt hittük újjá teremtünk
nem várt, nem kívánt
időt, pipacsszemekben
újraéled a búzakék ég
az emberi jelenlét,
nem így történt.
Gyúlékony romokon
csobog a csend,
hangomnak nincs ereje,
marad pókhálóján
a torz fonák.
Hangulat pókhálóban
Szerző: oroszlán
8 hozzászólás
Kedves oroszlán!
Elismerésem!
Szeretettel.sailor
Köszönöm kedves Sailor az elismerésedet.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Drága Ica!
Sajnos, sok csalódás ér bennünket életünk során. Te ezt gyönyörű metaforákon át vezetted végig… Fájdalmasan szép a versed. Elismerésem.
Ölellek szeretettel!
Ida
Mindig jólesnek a kedves soraid drága Ida!
Szeretettel ölellek: Ica
Kedves Ica!
Szép, mint mindig.Bőséggel megrakva tartalommal!
Szeretettel:Vali
Kedves Vali!
Örülök és köszönöm, hogy itt voltál ebben a hőségben, egy kicsit nehéz és fárasztó még az írás is. :)))
Szeretettel: Ica
Kedves Ica!
Elmélkedésedet szomorúság kíséri végig, mégis olyan szépen fested le, hogy gyönyörködtem a sokat mondó szövegben:
"Gyúlékony romokon
csobog a csend,
hangomnak nincs ereje,
marad pókhálóján
a torz fonák."
Sajnos, olyan idők is vannak életünkben, amit jobb volna elkerülni.
Szebb napokat kívánok szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Nagyon megörültem a kedves soraidnak. Remélem birod ezt a nagy meleget?
Szeretettel kívánok minden jót neked: Ica