Itt a nagyság virágozni nem tud,
nincs zivatar, nincs neptuni éj.
Nem harsan a harci kürt a szívben,
s nincs dobbanó láb, ki hadra kél.
Hittem, én a balga gyermek, egykor,
s vágytam látni: hős Hérakleszek
mint kélnek a Földön, s elfelejtem,
már én örökké halott leszek.
Gyarmat minden ember, ez lett álmom,
rémlátomás minden nappalon.
Láncok végén rángatózunk egyre,
mint rab hangyák – nyüzsgő, nagy halom.
S összetörjük láncainkat egyszer,
összemosunk minden rút határt,
összefogva mi leszünk egy nagy lánc,
hősök ontják el a láthatárt.
Gyermek álma volt ez mind, belátom,
gyermeké, ki gyermekhittel él.
Fölserdült az ifjú, s egyre látta,
nincs dobbanó láb, ki hadra kél.
Hangyák vagyunk, mind megannyi gyarmat,
láthatatlan láncok végein.
S mert nem látjuk láncainkat, hisszük,
minden jól van utcánk népein.
S bár a hangyák győznek skorpiókat,
s eltüntetnek barmot is, ha kell,
mégis, csak a maga bolyát félti
minden szomszéd, így hullunk mi el.
Itt a nagyság virágozni nem tud,
itten többé hős Hérakleszek
nem lépnek a földre, s egymagamban
már én örökké halott leszek.
4 hozzászólás
Nem is tudom, j hol kezdjem, túl azon, hogy technikájában zseniális, engem a kürtharsonára emlékeztet a hangja, meg a nagy német romantikusokra, Schillerre, Goethere: " Testvér lészen minden ember" -EU Himnusz. A világanézete is ez, számomra nagyon szimpi, viszont letagadhatatlanul ott van benne nem is rejtetten a magyar pesszimizmus, az aranyi depi, feladás. Nagyon izgalmas ezt a két dolgort egyszerre olvasni.Nagyon tetszenek a visszatérő kifejezések, nyomatékosítások, ill. a hiny hiányai. Ilyenkor én mindig erőt kapok, harcos leszek, hogy semmi csüggedés. Harcos verseimet nem ide hozom, majd várhatóan a Könyvhétre jelennek meg nyomtatásban, nagyot fognak szólni, bár lehet, hogy már addigra felülírja őket a honi történelem, helyzet. Hangyabolyos verse is van benne, amibe belepiszkálok, és megtámadnak a hangyakatonák féltve a király(nőt). 🙂
trezsenek itt még a nagy klasszikusokra való utalások, a nosztalgikus, hősökre vágyó gyermekkor és a neptuni éj megemlítése is.
gragrey de nagy
Üdvözletem, Gergely!
Megvallom, általában is élvezettel olvasom véleményeidet, elemzéseidet, de ez különösen szórakoztató volt. (Erre gondoltál az üzenőfalon, amikor jelezted, fáradt és izgatott vagy egyszerre?)
Mindenesetre, amit kihámoztam belőle, azt szívből köszönöm.
Üdv: Laca 🙂
Kedves Sas! A lét kötöz minket láncával hangyákká! Ez a nagy "gyarmat" melyből nincs menekvés. Bár csak a tőke lenne! Az alól felszabadulnánk. "Rablánc a lábon nehéz volt, de széttörte büszkén a nép. Mert példája volt aki érte feláldozta hű életét. Lenin, ki csak a népének élt." DE itt Lenin sem segíthetne. Az egyén leláncolva végzi, örökké halott lesz ebben a világban, ahogy írod. S az álmok nem segítenek, nem jönnek Hérakleszek! Bejött rendesen! Üdv: én
Üdvözletem, Bödön!
Mindig örvendek neked, akkor is, ha történetesen "nem jön be." De, hogy bejön, annak különösképp. Ilyenkor szoktam mondani: "vigyázat! Archaizálok!" De örülök, hogy a forma nem volt gátja a megértésnek. Köszönöm értő hozzászólásodat, remek összefoglalásaidat. Én pusztán anyagi mulandóságunkra, s az ehhez hozzákorcsosuló emberi kicsinyességre terjesztettem ki a gondolatsort, te ennél még egy kicsit tovább is vitted. A vers így ébred életre és így kel útra. Örömmel láttalak!
Üdvözlettel: Laca 🙂