Hányszor
Hányszor…
Hányszor hagyjuk , hogy
Gerincünk törje bakó bitón,
Vajon megbékélhetünk,
Hányan válunk sorstalanná,
Hányszor siklik ki életünk.
Hányszor kiáltják még az utcák,
„Akasszátok fel a királyokat”,
S hányszor menekülünk lopva
E hazánkból , az éj leple alatt.
Hányszor tapossa vélt szabadságunk
Vérünk áztatta földbe tank,
Hányszor kényszerítenek lesütni szemünk,
Miért nem mondhatjuk : segíts Istenünk.
Tán , elátkozott ez a föld,
Melyen ezer éve harcolunk,
S még mindig , ma is elvitatják
Az élethez való jogunk.
Hányszor árult el a keresztény világ,
Hányszor dobott oda koncként,
Mióta felfedezték Amerikát,
Hányszor kiáltsak….
Hányszor…?
2 hozzászólás
Nagyon jo erezheto vers
Kedves István!
Ez a vers az örök igazság! Tetszett!
Üdv: Kankalin