A hatalmas csengő
belsejében
mozdulatlan még a lég.
Súlyosan lóg alá a nyelve,
de a kondulás már
vár remegve,
s mikor a vén
csigán megcsikordul
a vastag, poros kötél,
a harang újra él…
Vakrozsdás testén
végigszalad a hang:
giling-galang,
giling-galang!
S rémülten röppen
száz galamb.
Valakit éppen elásnak,
vagy vége van a világnak?
Vagy csak eljött az idő,
a folyton jövő-menő?
Kondítsam most,
vagy félreverjem?
Ki figyel engem,
ki figyel engem?
Érdemes vajon
beleremegnem?
1 hozzászólás
és ezt még nem hsz-elte senki????
úgy látszik nem szeretik itt a Verseket (nagy v-vel)
sn