Templomtorony magasából
harang néz a mélybe,
súlyosan, csendesen
lóg bele az éjbe…
Néha-néha böjdül egyet,
megkergeti az unatkozó csendet
majd elhallgat megint…
unottan legyint,
gondolja: nem számít úgysem.
Örömet hirdet,
vagy gyászjelentést,
vagy a pontos időjelzést?
Neki igazán mindegy.
Nem ismeri, hát kineveti
halált és az életet…
3 hozzászólás
Tetszik a gondolatsor, jó kis vers!! Egyedül a böjdül szó ismeretlen számomra, de ez csupán tudatlanságomnak tudható be.
Egyszerű szabadversedet a harangról-harangszóról érdeklődéssel ovastam. Különös a jelentősége, mert hol örömhírt, hol gyászt hirdet a kongása.
Én is megakadtam a "böjdül" szón, ezt még sehol sem hllottam. Biztosan valamelyik országrész tájszólása lehet. De a helyedben kicserélném inkább kondul-ra. Természetesen az alkotó döntése, mit tesz.
Üdvözöllek: Kata
Nagy meglepetésemre tényleg nem létezik a böjdül szó ebben a formában, pedig nekem annyira természetesen jött és annyira tisztán írja le azt amire gondoltam, hogy semmiképp sem szeretném megváltoztatni.
Köszönöm, hogy megosztottátok velem észrevételeiteket, és mindenekelőtt köszönöm, hogy olvastatok.
Üdvözlettel,
inanis.