sötétül szemed,
ahogy nő benned
az akarás…
Karmolom hátad,
tépem bőröd,
már nem fáj
a harapás…
Testünk kéjbe fúl…
Véres tépetten
zuhanunk már
vadul, csak vadul
Ne vágyd
e fogcsattogtató
kéjt és akarást!
Maradj a parton
szótlanul,
és ne akard
a harapást!
4 hozzászólás
Megint egy remek vers kedves András.
Jó volt olvasni.
Üdv: József
Kedves András!
Csak az a kérdés mitől e vadság? A válaszban minden benne van!
Azt gondolom őszinte sorok ezek. Ha valamit nem értettem, hát bocsánat!
üdv.:
hamupipő
Rövid, érdekesen megkomponált versed tetszett, de nem tudtam kibogozni belőle, mi indíthatott erre a vad indulatra: "…tépem bőröd, már nem fáj a harapás…"
Remélem, azóta már lecsillapodtál.
Szeretettel: Kata
köszönöm, hogy olvastátok…
kedves Kata, a marás és harapás egy heves szeretkezés része lehet…
a többit itt nem magyaráznám….
köszönöm, hogy olvastad:)