Tavasz a szív útján, kamasz az élet folyásán.
Rabló ki elviszi életed, s elszakít minden darab képzeted.
Tedd hát szívedre a kezed, éld át, mindazt, ami végtelen.
Ott állok ágyadnál, látom szemed csillog, s minden képzeted kínlódik,
a vágy kitekint az ablakon, a szemed túlragyog minden csillagon.
Kelj fel és álmodj, mint rég, nézz fel az élet neked játszik hé!
Ne hagyd, hogy kiszaladjon szekered az útról, ne élj tűzes piszkos síkon.
Képzeleted szálljon ki az ablakon ne érdekeljen, hogy temető van a túloldalon.
Kezed oly hideg, mint a tél, szemedbe a régi nyár tűze kél.
Ácsorgom ágyadnál érzem az üres csendet, nézem a tüzet,
néha néha lobban, szíved egyre nagyobbat koppan.
Álmosak a falak, részegek a csillagok keres egy új tavaszt!
Álmodj mindig dámát,álmodj zafíros lármát, szeresd az életed,mint rég,
Állj talpra, állj harcra, küzdj meg a sötéttel karcolj egy döfésel!
6 hozzászólás
Kedves Alkonyi felhő!
Én két dolgot látok a versedben. Az egyik az egyéni felszólitása egy életunt ember semmitevő félájult fetrengésének az ágyban, de ugyanakkor lehet a felszólitás az egész magyar népnek, Lehet hogy csalodok, lehet, hogy csak én olvastam ki ezt a soraidból, de erre mutat ez a kétségbeesett versforma, és a benne használt szavak. De lehet az hogy félreértettem az egésszet. De ez a szép az értékes műveknél, hogy talán mint a festészetben, mindenki mást lát benne.
üdv Tóni
Kedves Toni!
Nem jól szűrte ki a tartalmat, de nem rossz az amit kivett a vers mondanivalójából, hisz ahány írás, annyi vélemény van róla!
Ezzel a versel apukámnak adtam távolról erőt, hogy ne hagyja, hogy a szíve csak úgy feladja. Légyegében ezt akartam kiírni magamból.
Köszönöm, hogy elolvasta a versem.
Tisztelettel: Mónika
Szia!
Én is átérzem a mondanivalóját és vannak képek, amelyek kifejezetten tetszenek.
"Álmodj zafíros lármát"-egyszerűen fantasztikus jelzős szerkezet!
A formába nem kötök bele, de úgy érzem, helyenként lehetne gördülékenyebben, direktebben fogalmazni, hogy a hatás, az érzet jobban átjöjjön.
Persze így se lett rossz, érdekes, sokszínű alkotó vagy, akitől mindig jó olvasni.
Csak így tovább!
Tamás
Így már érthető, köszönöm a kiigazítást.
Nagyon szép gesztus volt részedről, én is a legjobbakat kívánom édesapádnak!
Kedves Mónika!
Versedben gyönyörűen adsz erőt és biztatást édesapádnak (előnyben vagyok, a válaszokból tudom).
Érthetően, szép mondatokban fogalmazol. Arra azonban felhívom a figyelmedet, hogy mindig nézd át a munkádat, mielőtt föltennéd azokat. Akkor minden apróságot jobban észreveszel. Ebben a versedben egy hiba maradt: utolsó szakasz, első sorában "nézem a tűzet" – tüzet a helyes szó!
Én is felgyógyulást kívánok papádnak, hogy ő is élvezhesse a kislánya sikereit.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Megfogadom a tanácsát és jobban átnézem a munkámat, kicsit engednem kellene a szabad verseimen, hogy jobbak legyenek!
Köszönöm szépen, a bíztató szavakat!
Tísztelettel: Mónika