Ha most széthajtanám combjaim…
és te közéjük feküdnél…
Annyira, annyira közönséges…
De ha mégis…
és tested súlyát érezném magamon…
Ez tényleg annyira közönséges…
De ha mégis, ha érezném meztelen tested illatát, a szagod, az érintésed…
Ha érezném, ahogy a vágyad egyre gerjed…
Miért, hogy annyira közönséges?
Ha éreznélek magamon, magamban, kedves…
Ha érezném, ahogy megszűnik a lét…
Talán… Talán már nem is lenne annyira közönséges…
3 hozzászólás
Nem bizony, nem is közönséges! Ez is, ilyen is a szerelem…
üdv
leslie
A mód, ahogyan az ilyesmit közölni szokták, beszélni róla, vagy leírni, az néha közönséges, de maga a tett… szerintem, nem.
Tetszenek nekem ezek a sorok.
Szia!
Szerintem sincs ebben semmi közönséges. Inkább természetes. Az, hogy úgy lettünk szocializálva, hogy erről beszélni közönségesnek tartott dolog…, hál' Istennek ez egyre inkább nem jellemző. Nekem tetszik a nyíltsága, őszinte hangvétele.
((Zoli