Hirtelen most elapadni látszik minden forrás,
Mi sötétemből távolítva fénnyel kergető.
Lehunynám a szemem, mondanám, hogy most láss!
De közel sincs még pusztámon az ásott hegytető.
Harcolásra hívna végül minden egyes zsigerem,
Elaltatni aztán sűrűn zengő kétség-armadát.
Nem adom fel már, ha rajtam nyugszik ez a figyelem,
Pedig nem is láttam még az egésznek a harmadát.
8 hozzászólás
Szépen kidolgozott írás!
Ám nem tudom eldönteni, hogy tetszik-e vagy sem.:)
Valahogy nem tudom elkapni az egész hangulatát, csak bele, bele csippentgetek.
A zárósor határozottan jó zárás, ezt konkrétan látom.:)
Köszönöm szépen. Elég összetett érzés ihlette, valószínűleg azért nem tudod átérezni. Nem is baj, a lényeg a forma tetszik.
Üdv
Hát azért nekem az első a tartalom, a hangulat.:) Talán elsősorban ez is fogja meg az olvasót, szóval nem árt azért olyat írni, amit az olvasó átvehet. Bár igaz, hogy nem minden írás és hangulat találkozik minden olvasóval és ez nem baj.
Egyetértek veled. Nem írhatok olyat, amit mindenki átérez. Én ezt azért írtam, mert ezt éreztem. Üdv
Ne is add fel, kedves ngaboru, még ha nem is látod a pusztádon a hegy tetejét. Ne törődj a kétség madaraival, még ha az egészből csak egy részt láttál is. Ez talán a korodra vonatkozik? Sokat kell találgatni verseidnél, de ez tetszett, szerintem jól sikerült.
Köszi hogy olvastál! nem hiszem hogy a koromra vonatkozik, inkább a környezetre, amibe kerültem. túl nagy elvárásaim voltak, aztán csalódás fogadott, de én küzdök az elvárásaimért.
ezt tudom hozzáfűzni.
Üdv
Üdv!
Ez a vers tetszik, mert csak.Poén volt."zengő kétség-armadát" a rímek is jók.
Kritikát nem írok.Mert nem tudok.Nem is akarok.
Üdv.
Ez a hozzászólás tetszik, mert csak. Köszönetet nem írok, mert nem tudok. lehet hogy akarok.
Valami.