Könyvet olvasol és hallgatod a zenét,
Mely kedves s lágy hangokat sodor feléd.
Megcsodálod a technika fennkölt vívmányait,
Kiüríted a természet mesés kincstárait.
Más a közvetett és más az átélt üzenet,
Ha látszólag nem érint, befogod füledet.
Amíg fűt a kályha és véd a meleg ágy,
Érthetetlen szólam a harcsaszerenád.
A harcsák úgy érzik, az élet közös ügyük,
Ők élesen figyelnek, s "kinyitják a fülük".
Már rég nem érdekli őket a személyes végzetük,
Hogy vélük csillapítják mások az éhségérzetük.
De veszélyben egy közösség, s meg kell menteni,
A pusztulását a sors tán mégsem engedi!
Önző senki nem lehet, ha kihalnak a fajok,
S veszteségek nélkül többé nem múlnak el napok!
Panaszra nincs idő, csak méltatják a világ szépségét,
Szótlanul megbocsátották az ember gyarló vétségét.
Aggódnak viszont, mire egy új nemzedék felnő,
Marad-e még nékik tiszta, érintetlen erdő?
Lesz-e még halban és vízinövényben bőséges tó?
Megérti-e ezt egy jóllakott, modern városlakó?
Vajon akkor is egy tényező számít, a végtelen fogyasztás,
S e csodákkal teli, színes élővilágot tovább nyomasztják?
Nyomorgó, tömött metropolisz, vagy üde, zöld legelő?
Sugárral fertőzött, vagy rózsaillatú, friss levegő?
A tét nagy, ám amíg mindent fölülír az érdek,
Csupán üres térbe beszél az elnyomott sértett.
Ha a bűnös saját bőrén érzi, majd elgondolkozik,
Miközben a fellázadt természet ellene dolgozik.
Megbánja, hogy egykor vállat vont flegmán, életuntan,
S az eleven élet már csak emlék egy múzeumban.
Ha teljesen megbénít a fagy, s többé nem véd meleg ágy,
Mindenki megérti, mit jelentett a harcsaszerenád!
4 hozzászólás
Kedves Tamás!
Nekem nagyon tetszenek a formák, és persze mivel te ki is ismered magadat a magyar szavak kincsestárában(én is megszereztem a mult hónapban, a "Magyar Szókincstárt" és tanulok belőle) jobban meg tudsz fogalmazni egy problémát mindig más képekkel, de ugyanolyan szépen. Te ezt át is éled, az én tudásom a dologrol, csak teorétikai minőséggel rendelkezik, és mint, itt egy járatos közmondás mondja: A halálrol beszélni, vagy saját magadnak meghalni, az nem ugyanaz. Én csak azt remélem, hogy egy napon kifogyunk ebböl a témábol, de ugyanakkor attol félek, hogy ídővel, nem is fogunk tudni mindröl írni. Csak sajnos nagyon sok ember becsukott szemmel ír és olvas is.
(lelkiismeretének a szeme)
Üdv Tóni
Kedves Tamás!
Nagyon komoly témát választottál, amire nem is gondol az ember, ha csak a versed címét nézi. Teljesen igazad van. Valóban "A tét nagy, ám amíg mindent fölülír az érdek!"
Sajnos, ma ez így van, de reménykedjünk, hogy majd csak észhez térnek, akik meggondolatlanul pusztítják Földünk gyönyörű valóságát.
Az egész versed, de különösen a befejezése rmekül sikerült: "Ha a bűnös saját bőrén érzi, majd elgondolkozik, Miközben a fellázadt természet ellene dolgozik." – és még tovább is!
Öröm volt olvasni a versedet. Gratulálok hozzá!
Kata
Igen, ha lesz még kinek megértenie…:(
Nagyon remélem, hogy lesz, kár lenne ezért a bolygóért, bár ha az ipari nagyhatalmakon múlik, nincs túl sok esély.
Örülök, hogy megértettétek "a harcsa" szimbólumot, amely a természet és ember érdekeinek szembenállását, a megértés hiányát jelképezi.
Köszönöm a véleményt, öröm volt elolvasni őket.
Üdv.:Tamás