Tavaszi chanson
Zsong a tavasz,
létet fakaszt
a tájra.
Tűnt hó alól
rügyet pakol
a fákra.
Cinkemadár
dalolja már:
Nyitnikék!
Az öreg Nap
erőre kap,
kék az ég.
Lágy szellő kél,
szívem remél,
és érzem,
szép az élet
s újra éled
reményem.
Nyári chanson
Nyár lantja zeng,
cseveg, fecseg
magában,
s színt, ami szép,
szór szanaszét
vidáman.
S míly fergeteg
jókedv rezeg,
víg a dal.
Cseng, tovaszáll,
bút nem talál.
Diadal!
Hej! Vigalom,
nyár, bizalom,
napsugár.
Most féktelen
az életem,
mint a Nyár!
Téli chanson
Tél hangja cseng,
feszengve peng,
metsz a szél,
Dermedt a táj,
az élet fáj,
nincs esély. .
S jaj, itt vagyok,
élő halott
magamban,
testem vacog,
tán meghalok!
Feladtam.
Majd a Halál,
ha erre jár,
csontkezet
vállamra tesz,
el nem ereszt,
elvezet.
6 hozzászólás
Imádom Verlaine-t, és szerintem zseniálisan oldottad meg ezt a dolgot, már az ötlet is nagyon bejön! Egy kicsivel több “érzékmozgatást” elbírt volna (mondjuk, illatokat – szinesztéziát) de ettől eltekintve nagyon-nagyon jó lett!
Köszi! Az igazság az, hogy először csak a nyárit irtam meg, tavaly, a tavaszit meg a télit valamikor a múlt héten! Üdv:dodesz
Ja, igen! Az akrosztikonon kívül a másik máiám a parafrázis. De ez nehezebb!:-((
Igen, nehezebb, de neked jól megy:) És sokat segít a későbbiekhez, amikor majd teljesen saját főből írod a dolgokat, meglesz az eszköztárad, benned lesz minden költő tudása:) Hajrááá!!!
Amúgy tökjó, kábé egyezik az ízlésünk, ahogy így elnézem…Poe, Verlaine…:)
Tiszteletem, Dodesz!
Azt mondanám, ez bizony óriási. Próbáltam belegondolni, mennyire lehet nehéz vagy épp könnyű megalkotni egy ilyen művet, a maga kötöttségeivel és szabadságaival. Valószínű, hogy egyeseknek lehetetlen, mások meg a kisujjukból rázzák ki. Az előző versedben az a makacs hold-ló nyilván azért nyihaházott rád "nyavalyát!", mert ő tudta, hogy nincs szükséged több tehetségre. Van az neked épp elég.
Üdv: Laca 🙂
Kedves Laca!
Nos, számomra minden kötöttség mankóul szolgál. Nélkülük nem sok verset kreáltam.
Barátsággal: dodesz