Véget ért, mintha sosem lett volna:
szíven ütött az árulás.
Úgy fájt, ahogy még semmi más…
Mintha a Sors is engem okolna.
Megtörtént, de én még mindig nem értem,
hogy hol hibáztam, mit tettem én?
Kérdésemre nem derül már fény,
csak könnyem pereg némán a sötétben.
Így hagynak el, kiknek hitted szavát:
hirtelen, ok nélkül, szenvtelen;
s te csodálkozhatsz az emberen,
hogy semmit sem jelent a szó: jóbarát.
Véget ért, és a Magány most a társad,
a szívedbe száll, s ott megreked,
benned van, veled és ellened;
s még mélyebbre szúrja lelkedben a nyársat.
Ez már a pokol? Nem, ez csak az élet:
a holt remények torz cirkusza.
Zord valóság, s álomnak is kusza –
reszketsz is benne, néha pedig éget.
Szakadj el tőle! Jöjjön a nyugalom!
Elég a harcból, elfáradt a lélek…
Engem az angyalok hazakísérnek,
és érzem, már múlik a fájdalom.
Nem marad más, csak egy sírhalom.
3 hozzászólás
Korrigálás: második vsz. második sor: mit tettem ÉN (lemaradt)?
Jó..
ez fogott meg leginkább
“Ez már a pokol? Nem, ez csak az élet:
a holt remények torz cirkusza.
Zord valóság, s álomnak is kusza – “
Kedves Kalina!
Könnyeztető vers."Szakadj el tőle! Jöjjön a nyugalom!
Elég a harcból, elfáradt a lélek…
Engem az angyalok hazakísérnek,
és érzem, már múlik a fájdalom."
Szívet tépő sorok.
Barátsággal:Ági