Hát megint kitavaszodott…
Megint nyújtózkodnak a napok.
Tolakszik minden fel, fel –
mit tegyen az ember…
Feláll…zsibbadtan ácsorog.
Résén egy újabb napnak
langyosan rácsorog
a fény,
s mint ki föld alól bújt elő –
vaksi még szegény.
Feláll…és egyre jobban érzi,
hogy muszály lesz megint
a Napba nézni…
(S ha könnyezés lesz a vége,
vermében egy újabb télnek
felsóhajt majd – megérte…)
2 hozzászólás
muszáJ….. (3. versszak)
Az első versszak tetszett, utána kicsit megzavart egy két szó-pl vaksi- nekem ez nem illett bele, pedig a képek végig nagyon jók. Kicsit a címével is bajom volt, nem szeretem a “hát” szót, mondat elején pláne nem, de mégis sokszor használjuk: Talán ezt a hatást más szóval is el lehetett volna érni. pl “ím, megint kitavaszodott…”
H.
Elnézést a késői reagálásért 🙂
Méltányolom észrevételeidet. Ezek a dolgok, amiket leírtál, nálam mesterkélten hatnának (pl. az “ím” nálam a hétköznapi beszédben ritkán használatos) és amikor verset írok, nem szerepelek, hanem a magam szavait használom. Ez vonatkozik a “vaksi”-ra is, ami talán az egyetlen kifejezés arra, amiről itt szó van, s hogy költői-e? Attól válik azzá, hogy leírjuk egy versben. Mostmár az. Nincs előírva sehol (hogyan is lehetne) hogy milyen szavakat lehet használni egy versben. A “hát” szóval kezdeni a mondatot nagyon erős hangulatfestő hatású, az élő-beszéd hatását kelti. Hát bizony, nagyon sokszor használjuk, talán éppen ezért.
“Hát hogymint vagytok otthon, Pistikám?…” Ím így szóla halhatatlan költőnk is.
Szeretettel: aquarius