Szorított a ház, kimentem.
Szorított az ország, leléptem.
Szorított a földi légkör, széttéptem.
Szorított az univerzum, onnan repülök…
…és hopp, most egy sámlin ülök…
Nem tagadom,
itt jó nagyon!
(Csak egy picit idegesít,
hogy most épp a bőröm szorít…)
5 hozzászólás
Néha szorít… kívül, belül… Sokszor érzem én is magam beszorítva. Tetszik a versed!:)
A sámliról messzire ellátni…túl az univerzumon is…
Gratulálok!
Hát,ha szorít tessék kivetkőzni belőlle!
Frappáns,humoros versike.S te remekül tudsz játszani a szavakkal.
Gatulállok!
szia Gyömbér!
igen, hangulatában humoros, tekergős kis vers,
de mégis: valami zavar, valami űz és hajt, szabadulnál
de nem egyszerű…
…én így érzem…
szeretettel leslie
Sziasztok!
Köszönöm a hozzászólásaitokat.:)
leslie! Jól érzed!