Zene szól halkan
csipetnyi dallam
fésüli haját a szél.
Örömként élem
nyugtalan lényem
nyújtja a kottát feléd.
Csintalan szalag
ragacsos maszlag
beletekeredtem én.
Hulló csillagok
lassan koslatok
reményt ad újra a fény.
Zene szól halkan
csipetnyi dallam
fésüli haját a szél.
Örömként élem
nyugtalan lényem
nyújtja a kottát feléd.
Csintalan szalag
ragacsos maszlag
beletekeredtem én.
Hulló csillagok
lassan koslatok
reményt ad újra a fény.
2 hozzászólás
Szia Edit! 🙂
Érdekes megtapasztalni, hogy szólalt meg benned a versem.
Szépen összefoglaltad, amit én teletűzdeltem kérdésekkel, másból nem is áll az egész. :)))
Tetszik ez a versike, amit a saját stílusodban formáltál. Bnne van minden komolyság és bizonytalanság, amit én is megfogalmaztam.
Öröm, hogy ennyire hatott rád, amit írtam, megtiszelő, hogy kiválasztottad.
"nyugtalan lényem
nyújtja a kottát feléd" – Ez a kedvenc részem. 🙂
Köszönöm szépen, élmény volt . 🙂
(Most nem kérdezek semmit. :D)
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Igen, hatott rám!
Elolvastam mégegyszer a versed most.
A hatás csak erősödött.
Örülök, hogy tetszik.
Ösztönös versike, tudod a hatás a Tiédre.🌞
Eltörpül a Kankalinos vers mellett, de írnom vala, mert hatott rám.
Köszönöm!