Hattyúcsalád

Hófehér hattyúcsalád röppen
szellő szárnyán fenn az égen
sok szelíd felhő közelében
hosszú útra indult éppen.

Lassan jön az est, alkonyodik
tó- víz tükre fodrosodik,
tollát rendezve csinosodik
s némán összekuporodik.

A zsombékos pont jó pihenő
közel egy ér, csörgedező.
Hopp, egy falevél hull, zizzenő,
közelben egy hang: dörrenő.

Tovább szállt, röpült virradóra
a család, egy fertályóra
már erdő fölött suhant újra
s Nap lebukott vezényszóra.

Hajnalban folytatták útjukat
fel, míg elérték céljukat.
Ha látnátok boldogságukat,
varázsos lett a hangulat.