Fut a fehér vonal
melletted az úton,
szüntelen s hallgatag,
olykor szaggatottan
követi új utad,
korlátoz s keretez,
aszfaltlabirintus
helyett egyenest fest,
szélről véd, hogy
át ne lépd, hisz
ott valami
talán véget ér,
utánad siet, ha
érzi most messze mész,
óvó kart nyújt feléd,
ha álmodba mélyedtél,
hogy milyen a szelet
suttogó felhők hangja,
milyen sebesen szállnak
odafenn a madarak,
milyen a pipacsos
mezők hosszú sora,
milyen a templom
aranyfényű tornya,
milyen a házak friss
kékre festett fala,
milyen az udvari
virágok ezüst szirma,
milyen a pillangók
fürge szárnya,
s milyen a köszöntés
boldog hangja,
s a nem feledett
otthonod illata.
Hazafelé
By Hayal
4 hozzászólás
Kedves Hayal!
Remek vers.
Ilyen gondolatok jártak az én fejembe is, mikor mentem a szülői ház felé, főleg, mikor már elég rég jártam otthon.
Tetszett.
Üdv: harcsa
Tetszett az utazásod kedves Hayal
A kérdéseid is: " Egész úton hazafelé…
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Hayal!
"Kívűlről" olvastam a versedet. Már a hangulata is megfogott. Mindenképp szerettem volna írni hozzá, de mire beléptem, addigra épp lefutott a főoldalról. Csak a címére emlékeztem, szerencsére sikerült megtalálnom a Versek között.
Míg olvastam, tökéletesen úgy éreztem, mint aki épp úton van. Olyan, mintha vezetés közben diktafonra mondtad volna mindazt, ami éppen belülről fakad. Szinte érződtek a kanyarok, az egyenes szakaszok, miközben gondolatban már otthon jársz. Szóval nekem nagyon tetszett a versed.
Szeretettel: Zsóka
Nagyon örülök a véleményeknek, ezek szerint sikerül átadni a pillanat lényegét! Köszönöm, hogy írtatok, jó érzés, hogy tetszett Nektek a versem.
H.