,,és az alpok másik tövén már létem szendereg
szemhélyam rezdülése kis kincset rejteget
apró szilánkok bennem újra búgnak
mert arra indulok-hol azok domborulnak—
hazafelé
By rucaBy rucaBy rucaBy ruca,,és az alpok másik tövén már létem szendereg
szemhélyam rezdülése kis kincset rejteget
apró szilánkok bennem újra búgnak
mert arra indulok-hol azok domborulnak—
5 hozzászólás
Kedves Ruca!
Lágyan megadó, mint aki már mindenbe belenyugszik…
Bevallom nem szeretem, sőt kikerülöm az elmúlűsról szóló írásokat, talán az életösztön miatt, ami még bennem munkál. Most azért nem bántam meg, hogy elolvastam soraidat, mert nyugalmat árasztanak.
Ölellek: pipacs 🙂
Szia Pipacska, jól ráéreztél, nyiugalmat árasztanak, mert eléggé borzasztó
dolgok után született, tán ezért olyan magasztos-féle, de nem annak szántam!
Köszönöm, hogy hosszú távollétem után meglátogattál!
ruca
Szia ruca! 🙂
A cím, valamint a négy sor pozitív, pedig tudom, hogy egyáltalán nem nyugodt körülmények között született. A jövőbe vetett hited látom benne, egy új életet, a megnyugvást és a békét. Ezen kívül számos gondolatot és kérdést rejtettél el. A rövid versek csak szótagszámban kevesebbek, ha jól szerkesztik, a tartalmuk mélyre húz.
Rám jó hatással van, tetszik az elmélkedés. 🙂 Belsőben kiegészítettem, de az ráér addig, amíg csend lesz körülötted. 🙂
És csend lesz. 🙂
Szia: Kalin
Szia.Bizony, egyáltalán nem egy nyaralásból tértem haza-bárcsak valami afféle lett volna!
Örülök,hogy látlak!
ruca
Heló Kalin. Tudod,hogy miképp született ez a négy sor- bárcsak egy kirándulás lett volna- de nem az volt!
Itt is örülök neked!!
ruca