Hazajöttem oda..

Hazajöttem oda, hol máshogy fújnak a szelek,
Másként melenget a nyári nap,
Másképp úsznak a bárány fellegek,
Hol szívem megnyugszik, boldogabb.

Odamentem a vén diófa árnyékába,
Csendben töve mellé letelepedtem,
S gondoltam az elmúlt időkre, sok-sok nyárra,
Mikor még a világgal békében éltem.

Magamhoz húztam korhadt ágát,
Azt akartam, hogy óvjon engem, védjen,
S megkérdeztem régi titkát,
Hogy öreg, és nem látszik még sem.

Lehulló levele ölembe pottyant,
S hosszan, mélyeket hallgatott,
És az egy diószem az ölembe koppant:
Azt mondta a termés, én vagyok.

Keresztet raknak rám nehéz súlyú évek,
Melyek terhébe lelkem néha megremeg,
Szomorú őszök, zord hóesések,
S apró kis tagjaim megöregszenek.

De lehet kívül csupa ránc,
Ha belül megmarad a régi fény,
Leszek én is vén diófa,
Szívemben örök gyermekként.