Búzakalászok arany sora omlik a lábam alatt szét.
Szép ez a föld itt. Otthoni fények szállnak a szélben…
Féltem e földet a csúf hazugoktól s fáj a való most.
Szép Magyarország kincsedet óvjad a kinti világtól..
Mert amit életük árán védtek az ősök is egykor
Áldva a múltat. Nem szabad azt soha elpazarolni…
4 hozzászólás
Ó de szép, tartalomhoz méltó forma!
de szép is az időmértékes verselés!
Nagyszerű alkotás, csak mint a többi versed
Gratulálok
Köszönöm András.
Örülök, hogy tetszett.
Kedves Braunel!
Sokáig gondolkodtam, irjak e valami erre a versedre. Úgyanis a sorok annyira megfogtak, de mivel nem otthon élek, tulajdonképpen nem is vagyok rendes megyar, igaz magyarnak születtem, utánna Júgót csináltak belőlem, és már több mint két évtizede officiell svájci vagyok, amikor azonban magyarságomrol írtam, nagyon fájó leveleket kaptam a "rendes" az "igazi" magyaroktol. Azóta az érzéseim ketté vannak szakitva, egyrészböl akarom mindenkivel tudatni, hogy magyar vagyok, másrészböl félek az újboli támadásoktol. De most mégis elhatároztam, köszönöm, hogy te ezt irtad, neked ők is elhiszik, hisz te otthon élsz.
köszönöm, és
üdv Toni
Én köszönöm, hogy itt jártál Toni…
Csak annyit írok neked válaszul:
Aki magyarnak született, az magyar is marad.
Bárhol éljen is a világban…