Hazámról álmodtam, apám,
e csipkés bércek ölelte földről,
tengerünkről, mely oly kedves,
s ringó, dús kalászt termő bölcsőmről.
Hazámról álmodtam, apám,
pusztánkról, ahol nyerít a ménes,
szalmatetős házunkról, mely
kéményén már a gólya ott fészkel.
Hazámról álmodtam, apám,
s anyámról, ki szeretettel nevelt,
mindig dúdolt, ha dolgozott,
hű kutyámról, ki még nyájat terelt.
Hazámról álmodtam, apám,
ahol nyugalmat talált a lelkem,
erősen kötődöm hozzá,
ismerős tájhoz s anyanyelvemhez.
Hazámról álmodtam, apám,
ahol éltek, haltak az őseim,
szívemben még most is őrzöm
a kendőbe kötött emlékeim.