Házaspár-baj

Megkérdezném kedves babám,
"mért nézel rám ilyen bambán?"
Talán többet velem lennél,
hogyha kedvemre is tennél!

Rám kacagnál fényes szemmel,
hozzám bújnál szerelemmel…
Ámde bumfordi a képed,
így hát itthon hagylak téged!

Szedem máris sátorfámat,
látogatom a kocsmákat.
Szesztestvérek ölelgetnek,
kérdőn hátba veregetnek.

"Ecsém, mikor indulsz haza?
vár rád otthon a satrafa.
Csípőre rakja nagy kezét,
rád mereszti bamba szemét."

Mikor bezár minden kocsma,
imbolyog az utca hossza.
Mint tengeren öreg gálya,
mit félreránt rakománya.

Üggyel-bajjal hazatérek,
mert hát sokat hátra lépek.
De kitartok, megyek hozzád,
hátha kivirult már orcád?

"Oszt' hát megint részeg az úr?"
Kérdi tőlem roppant vadul.
Vérben forog a nagy szeme,
félek elment kevés esze!

Keze ott van a sodrófán,
"meg is ütnél csinibabám?"
Csodálkozva kérdem tőle,
és elfutok egykettőre!