Megitatlak a tenyeremből és Te megitatsz engem a tiédből.
Táplállak a testemmel és Te táplálsz engem a Tiéddel.
Eléneklem Neked a dalomat és meghallgatom a Tiédet.
Te elénekled nekem a dalodat és meghallgatod az enyémet.
Tetszik nekem a Te dalod, s neked tetszik az enyém.
Mindketten a saját dalunkat énekeljük tisztán
Mert abban a dalban vagyunk igazak
Én nem énekelhetem a tiédet
Te nem énekelheted az enyémet
De a két dal együtt a szférák zenéje
Vedd hát a kezem kezedbe
És esküdjünk a csillagokra
Hogy együtt énekelünk.
Ne mondjuk hogy örökre
Legyen az a mi választásunk minden harmatos hajnalon
4 hozzászólás
“De a két dal együtt a szférák zenéje”-gyönyörű.Szeretem e versben a párosságot.
Meghittséget,nyugalmat sugall.
Köszönöm, gyogyo. Ha rajtam múlna, a házasság szövege ez lenne. 🙂
Istenem, Virág, de jó lenne, ha ez valóban a “Házasság” himnusza lenne… Persze, én is ismerek olyan párokat, akik hosszó évtizedek óta szeretik egymást, és az Ő két daluk együtt a tényleg a szférák zenéje, de azt hiszem ez a ritkább. Ha TE ilyen kapcsolatban élsz, akkor nagyon jó Neked… 🙂 Egyébként tetszik a vers, nagyon…
Köszönöm, Titok. Nem nem élek ilyen kapcsolatban, de szeretném ha nem kellene esküdözni hanem egyszerüen ilyen lenne … Örülök, hogy tetszik Neked is . 🙂