Halkan síró nyári szellők,
Nyugodt estét hozzatok.
Vihar tépte sátram fölé,
Bárányfelhőt fújjatok.
Ha felnézek a messzeségbe,
Lássam újra nevetni,
Ne kelljen a villámok közt,
Könnyes szemét keresni.
Hagyjátok hogy tőle távol,
Ébren éljem álmomat,
Ha már egyszer temetnem kell,
Szívembe zárt vágyamat.
Holnap korán virradóra,
Madárdallal várjatok,
S engedjétek,hogy e nappal,
A múltammá váljatok.
Hadd teljenek percek,órák,
Napok,hetek,hónapok,
Többet én már nem is kérek,
Csak addig amíg itt vagyok.
Hadd élhessen újra bennem,
Az az édes gondolat,
Hogy nemsokára újra indul,
A hazatérő gyorsvonat.