Hazudhatom Neked, hogy jól vagyok,
de ölelésed még mindig villámcsapás,
s az általa gyújtott tüzet ,
könnyem tengernyi katonája sem oltja ki.
Hazudhatom Neked, hogy jól vagyok,
ámíthatlak tengernyi mosollyal,
de a boldogság érzését Melletted,
a pokolból felcsapó lángok sem feledtetik.
Hazudhatom Neked, hogy jól vagyok,
hogy nekem nem számít a vég,
de a virágot, melyet szerelmünk növesztett,
még a legerősebb vihar sem tépheti ki szívemből.
Hazudhatom Neked, hogy vége van,
hogy együtt nincs tovább,
de lelkünk édes csengettyűhangjait
a halál harangjának zúgása se nyomja el.
Hazudhatom neked, hogy kihunyt a láng,
de a belőlünk áradó energiát,
a köztünk lévő szikrát,
még a legnagyobb ár se szünteti meg.
Miért hazudnék hát Neked?
Figyeld a harangok zúgását!
Hallgasd a tenger moraját!
Ne kérd, hogy hazudjak tovább…
1 hozzászólás
Kedves Balu!
Jó ez a vers. Vannak benne olyan sorok ami nekem túl "díszes" mert nem vagyok ilyesmihez szokva, de tetszik.
Ági