Hazudj, ha tudsz
bordó lepedőd ráncaiba vágyat,
ágyad puha gödrébe
ölednek szenvedélyt!
Részeg fejjel hazudj józanságot,
üres zsebedbe kincset érő reményt,
kilátást ablaktalan szobából,
süket fülekbe szimfóniát,
tenger fodrait, miközben látod
sivatagi dűnékről illan el az árny!
Mosolyt, mikor sírni szeretnél,
könnyet, ha nincs is már szíved,
kőszívű apát szeretni lelencnek,
hazudj ha tudsz s, ha van kinek!
Láncot, bilincset hazudj szabadságnak,
igaz hívőről, hogy nincs hite!
Mindent megtehetsz, csak egyet nem,
– miközben másokat becsapsz –
legalább ne hazudj, mikor tükörbe nézel!
Ne riaszd el önmagad!
6 hozzászólás
Kedves Zsanett!
Az ellentétek, micsoda összecsapódása, s a végén a tükör! Gratulálok !
Szeetettel:Selanne
Köszönöm megtisztelő figyelmedet, kedves Selanne!
szeretettel:Zsanett
Kedves Zsanett!
Nagyon időszerű témát választottál, egy olyan korban élünk, amikor az emberek különböző okok miatt: önös érdekekből, gyávaságból, gerinctelenségből, vagy egyszerűen csak azért, mert nem tudják elfogadni a valóságot, hazudoznak egymásnak, és sajnos saját maguknak is.
Ez alól sajnos alig van kivétel, de jó, hogy fölismerted ezt az emberi hibát, és egy ilyen kifejező verset írtál róla.
Kár, hogy néha nem reped meg a tükör, amikor belenézünk, bár sok mindenkin ez sem segítene, mert már talán a lelkiismerete és a szégyenérzete is elveszett.
De egy biztos: hosszú távon nem lehet büntetlenül hazudozni se másnak, se önmagunknak.
Gratulálok a vershez!
Üdv.:Tamás
k*sz*n*m, kedves tamás!
sa1nos elromlott a b5llentyűzet,,
egy darab5g nem tud6k hsz/eln5,,,,,,
Szia Zsanett!
Ezt a verset jó ideje olvasgatom, nem mertem reagálni rá több okból.
Az egyik, hogy mélyen meg kell ismernem valamit, amíg nyilatkozni merek róla.
A másik, hogy elgondolkodtam a hazugságokon. Miért is teszi az ember? Jómagam csak kegyes hazugságokat követtem el, azt se sokszor, mert nem kenyerem. Nem tudom úgy megtenni, hogy valakinek fájjon.
Amikor elolvastam a verset, nekem nagyon fájt. Azért, mert néha magam is ezt teszem.
Az biztos, hogy a tükörbe nézve nem hazudok. Pontosan azt látom ott, aki vagyok.
Úgy látszik, mostanában tükrök kerülnek elém szép sorjában, és nagyon remélem, hogy még élhetek, mert a halál előtt szoktak az emberek számot vetni önmagukkal.
Nagyon tetszett a versed, sőt! Szerintem ez a legjobb az összes közül! Köszönöm, hogy olvashattam, ettől magam is több lettem! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm figyelmedet kedves Kankalin!
Örülök, hogy tetszett.
A kegyes hazugságok nem igazán tartoznak abba a kategóriába, amiről szándékom volt "véleményt" írni.
Azok ugyanis az élet olyan velejárói, amelyek nélkül inkább lehetne az emberről azt mondani, hogy szívtelen..Vannak helyzetek, amikor az igazságot kimondani durvaság, lelketlenség lenne..csak ártanánk a másiknak..ilyenkor szoktuk mondani, hogy tapintatosak, diplomatikusak vagyunk..S az ilyen kis kegyes hazugság még nem jelenti azt, hogy hazudunk, legfeljebb nem mondjuk ki az igazat..nem vagyunk őszinték..hiába látszik ellentmondásnak a versemmel szemben, ez szerintem elfogadható.
Írtam az előbb egy bővebb reflektálást..de elszállt..
Már nincs időm most többre.
Ölellek!Zsanett