E korban hol élünk, hazudnak az álmok.
Zárt díszdoboz mélyén fájdalmat találok.
Sorsunkra már ráhűlt az emlékezés ránca,
Kirakati létünk nem valós, csak álca.
Szép szavak közt ülve türelemmel lessük,
Mikor fordul sorsunk, hogy végre kövessük.
Ránk nyomta bélyegét egy évezred gyásza,
Minden kornak megvolt a maga Júdása.
Térdepeltünk sokszor, elkopott a lábunk.
Hazánk sírkövénél bűnbánattal állunk.
Elhisszük, mert mondják: béklyó nélkül élünk,
Ám láncok csörögnek, ha szól a vezérünk.
Bilincsbe zárt eszmék, megcsalt, hazug álmok,
Pókhálózni kéne az egész világot.
Tiszta, nyitott szívvel, mindenkit ölelve,
Hol társunk az ember – új világ születne.
De addig nyomja hátunk a nyomorúságunk,
Nem igaz életünk, és hazug az álmunk.
Hazudnak az álmok
By Millali
6 hozzászólás
Szia Millali! 🙂
A cím igaz, magam is tapasztaltam. A kor sem hazudtolja meg önmagát, egyre nehezebb a túlélés. Évezredek bűne hatványozódik, ránk nyomja bélyegét. A gyűjtőszenvedély miatt csak tornyosul a termék, mázsás súlya lehúz. Nagyon jó a versed, összefoglalja a tanulságokat.
Talán annyit halkan megjegyzek, hogy néhol nem kívánkozik nagy kezdőbetű, és a "megvolt" egybe írandó.
Egyébként kerek egésznek találom a gondolatokat, jó volt olvasni.
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Jól eset, hogy elolvastad a versemet. Azt hiszem a nézeteinkben nem sokban különbözünk egymástól.
A gépelési hibát kijavítottam, köszönöm, hogy észre vetted. A sor elején megjelenő nagybetűk használatáról, ha lesz rá esetleg időnk, vitatkoznék veled.
Szeretettel: Millali
Kedves Millali!
Nagyon jól írtad, hogy minden kornak megvolt (és van) a maga Júdása, hiszen így vagy úgy, de mindig küzdelmes volt az emberek élete.
"Térdepeltünk sokszor, elkopott a lábunk.
Hazánk sírkövénél bűnbánattal állunk." – ez a kedvenc részem, bár hiszem, hogy hazánk legfeljebb tetszhalott, nincs végleg elpusztulva 🙂 Csak cipeli szegény a saját keresztjét, mint mindig…
Tetszett a versed, szép lett!
Üdv: Kalina
Kedves Kalina!
Köszönöm, hogy olvastad és értékelted a versemet.
Örülök, ha tetszett.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
Hú, de jó vers!
Ahogyan igaz volt akkor is, mintegy fél évvel ezelőtt, sajnos minden nappal igazabbá válik.
"Elhisszük, mert mondják: béklyó nélkül élünk,
Ám láncok csörögnek, ha szól a vezérünk."
Milyen igazad van, amikor azt mondod:
"Tiszta, nyitott szívvel, mindenkit ölelve,
Hol társunk az ember – új világ születne."
Csak éppen akik tehetnének érte, sem meghallani, sem megérteni nem akarják.
Nagyon tetszett, szívemből szóltál.
Szeretettel
ida
Kedves Ida!
Látom elhatároztad, hogy szépen sorjában végigolvasgatod az ide felrakott írásaim. Nagyon megtisztelsz, és örülök neki, de legjobban az boldogít, ha olvasás után azt érzed, hogy a tevékenységed nem volt időpocsékolás. Azt hiszem eddig még jó az összkép benned. Remélem ezután sem fogok csalódást okozni neked.
Jól esett a véleményed, köszönöm, hogy megajándékoztál vele.
Szeretettel:
Millali