Hazudtam neked!
Csak azért, hogy te ugyanezt tedd.
Hazudtam, csak hogy könnyebben elhagyj.
Azt mondtam, nem adnék fel érted
Évekig dédelgetett hamis nyugalmat.
Hazudtam acél nyílhegyet szúnyognak,
– Balga fejjel hittem húsod sértetlen –
Nem láthattalak könnyesen, zúzottan,
Meghasonlott szívvel, vihartól tépetten…
Ma már nem hazudnék, éppen érted nem!
4 hozzászólás
Kedves Janow!
Tetszett versed!
Az utolsó sor a lényeg…Kiegészítve azzal, hogy főként Magadért ne hazudj!!!
Mert abban az emberben, akit szeretsz, megtaláltad, amire-akire a legnagyobb szüksége van a lelkednek…
Szeretettel: Falevél
Szia!
Mit is nevezünk hazugságnak? Soraid egyben vívódásaid is. Érezni, mire gondolsz. Talán ezek nem is hazugságok. Diplomácia az élet szabályai szerint.
Jó, amit írtál, és ez nem hazugság.
Üdv.
Csatlakozom az előttem szólókhoz, nekem is tetszett… "Nem láthattalak könnyesen, zúzottan, Meghasonlott szívvel, vihartól tépetten…" Ez a két sor, nem tudom miért, különösen megfogott!
Üdv
Kedves falevél, néha azt hinné az ember, jobb hazudni, hogy a nagyobb rosszat elkerüljük.
Artur, örülök, hogy átment.
Reményhez, neked is köszönöm a lelkes sorokat.