Hazug álmok

Maszlagos nadragulya űz a halálba,
félelmeim tava a bizonytalanságba.
Rozsdás bánat hatalmasodik az elmén,
kitörni  nem tudok, bárcsak megtehetném.

Éteri ködbe burkolódzik a lágy nesz,
magasság csapdája elveszi eszemet.
Hol volt, hol lesz, nem tudni mikor lehetne,
vehemens érzelmek lelketlen kegyelme.

Sohasem volt még, ami most alakul,
szívem burka az állapotba megsajdul.
Túlélni nehéz lesz, vele élni fájó,
homlokegyenest távozni kell a mától.

Menekülni a csalitoson keresztbe,
epedve meglépni a lehetetlenbe.
Átlépni hajnalban a borzalmas vágyon,
borzasan ébredezni a kusza ágyon.

Valótlant hozott a bánatos  éjszaka,
hazug álommanók csillagos otthona.
Zaklatott bús napok furcsa tömkelege,
vigasztalást hoz a fényes nap melege.