fejemre csavarta hideg sálját a reggel
köröttem kavargott, jégkristályos sereggel
szuszogó szél szaladt, ásító terek között
míg a sápadt napfény ólom-ködbe ütközött
ősz hajú december jégszánján telet hozott
fekete földeket hófoltokkal foltozott
zúzmarával szórta telis tele a határt
kifehérítette – hetek óta erre várt
a fenyő hátára vékony hó-selyem került
karcsú lába elé, puha hermelin terült
királyi formája kimagaslott a hegyen
szépségét csodálta a szél is, lábujjhegyen
hamar jött az este, az ég sötétre váltott
és a kiválasztott, mozdulatlanul állt ott
égbolt csillagjait még ágaira fűzte
karácsonyfa csúcsnak magát a Holdat tűzte
4 hozzászólás
Kedves Éva, ez nagyon szép, hangulatos, ünnep-idéző vers. Gratulálok: Colhicum
Kedves Colhicum!
Köszönöm figyelmed, vélményed.
Szeretettel: Éva
-Szép hasonlatok, gyönyörű képek, a hangulata pedig az ünnephez méltó.
Nagyon tetszett, gratulálok.
-Ja, és boldog újévet kívánok.
Zagyvapart.
Neked is boldog Újévet kívánok!
Köszönöm, hogy olvastad, értékelted.
Éva