Auf Flügeln des Gesanges IX
Auf Flügeln des Gesanges,
Herzliebchen, trag ich dich fort,
Fort nach den Fluren des Ganges,
Dort weiß ich den schönsten Ort.
Dort liegt ein rotblühender Garten
Im stillen Mondenschein;
Die Lotosbumen erwarten
Ihr trautes Schwesterlein.
Die Veilchen kichern und kosen,
Und schaun nach den Sternen empor;
Heimlich erzählen die Rosen
Sich duftende Märchen ins Ohr.
Es hüpfen herbei und lauschen
Die frommen, klugen Gazelln;
Und in der Ferne rauschen
Des heiligen Stromes Welln.
Dort wollen wir niedersinken
Unter dem Palmenbaum,
Und Liebe und Ruhe trinken,
Und träumen seligen Traum.
Heinrich Heine
(1797-1856)
Ének szárnyán…
Ének szárnyán – mint mesében –
Kedves véled utaznék,
Gangesz csodás ligetébe,
Mert legszebb az a vidék.
Virágzanak ott a kertben
– Árad rájuk a holdfény –
Szép lótuszvirágok csendben,
Bíznak testvérke jöttén.
Kék ibolyák nevetgélnek,
És mind csillagokra néz;
Rózsák titkokat regélnek,
Fülnek édes, mint a méz.
Ott fülelnek, szaladgálnak
Gazellák, okos bohók,
Halljuk neszét áramlásnak,
Mint hömpölyög szent folyó.
Ágyat lelünk selymes fűben,
Csodáljuk a pálmafát,
Élvezzük szerelmünk csendben
S álmunk, mi valóra vált.
Szalki Bernáth Attila
1 hozzászólás
Lator László után bennünket is megihletett Heine fenti költeménye.
De a IX-es római számnak nem találtam nyomát…
Ha a virágzó kert csupa vízből kiálló "rózsaszín" lótusz,
akkor az bizony nem susog, akkor sem, ha Lator szeretné…
Az "Ágyat lelünk selymes fűben" sor nagyon hasonlít
a Lator-féle "Leheveredünk a gyepre" sorra, pedig az
eredeti utolsó strófában fűnek/gyepnek nyoma sincs.
A "niedersinken" igét én alásüllyedni, leereszkedni értelemben
fordítottam, hiszen a költő a szívszerelmével dal szárnyán
repül a Gangesz menti rétre. Heine is tévedett, mert a pálma
és a rét nem a lótuszvirágos tavak növénytársulásába tartozik…
Ritmika tekintetében Heine sem alkotott valami fülbemászót!