Verdrossnen Sinn im kalten Herzen hegend
Verdrossnen Sinn im kalten Herzen hegend,
reis' ich verdrießlich durch die kalte Welt,
zu Ende geht der Herbst, ein Nebel hält
feuchteingehüllt die abgestorbne Gegend.
Die Winde pfeifen, hin und her bewegend
das rote Laub, das von den Bäumen fällt,
es seufzt der Wald, es dampft das kahle Feld,
nun kommt das Schlimmste noch, es regnet.
_______________________________________
Szívem hideg, kelletlen érzés benne
Szívem hideg, kelletlen érzés benne,
Hideg világon át így utazom,
Ősz vége van, s a holt táj vastagon
Beburkolódzik nyirkos ködlepelbe.
Szelek fütyülnek rőt lombot lengetve,
Levél a fákról hullik már nagyon,
Az erdő sóhajt, tarlót pára von,
Esik – és most jön még a nehezebbje…
1 hozzászólás
Mielőtt valaki egyáltalán hozzászólásra méltat, máris fölteszem itt a frissített verziót…
Hideg szívemben kedvtelenség rejtve
Hideg szívemben kedvtelenség rejtve,
S hideg világon át így utazom,
Ősz vége van, s a holt táj vastagon
Beburkolódzik nyirkos ködlepelbe.
Szelek fütyülnek rőt lombot lengetve,
Mely hull a fákról némán, monoton,
Az erdő sóhajt, tarlót pára von,
S a legrosszabb csak most jön: esik egyre…