Heinrich von Kleist: Fensőbb békesség

Der höhere Frieden

Wenn sich auf des Krieges Donnerwagen
Menschen waffnen auf der Zwietracht Ruf,
Menschen, die im Busen Herzen tragen,
Herzen, die der Gott der Liebe schuf:

Denk´ich, können sie doch mir nichts rauben,
Nicht den Frieden, der sich selbst bewährt,
Nicht die Unschuld, nicht an Gott den Glauben,
Der dem Hasse wie dem Schrecken wehrt.

Nicht des Ahorns dunkelm Schatten wehren,
Daß er mich im Weizenfeld erquickt,
Und das Lied der Nachtigall nicht stören,
Die den stillen Busen mir entzückt.
________________________________________

Fensőbb békesség

Ha a viszály hadba hív, s dübörgő
Harcszekérre ültet népeket;
Népeket, kik szívét a Teremtő
Arra szánta, hogy szeressenek;

Elrabolni tőlem mit sem fognak:
Békességem – fensőbb jelenség!
Hitemet sem, ártatlan valómat,
Ami félsztől, gyűlölettől véd…

Nem tilthatják az enyhítő árnyat,
Mit juhar rám búza közt vetett,
S nem némul el nékik csalogányhad,
Ők bájolják csöndes szívemet.

* * * * *