Helyetted

Virágokat viszek neked. Szeretted
a gyertyalángot is, merengve nézted.
Hideg van itt, s a füst, ha sírni késztet,
letörlöm én a bánatot helyetted.

A lábnyomok, ha másfelé vezetnek,
nevess velem, mikor örülni látszom.
Ne lásd, hogy ez csak álca, bár kilátszom.
Ha nem veled vagyok, vagyok helyetted.

Az ősz ilyen, feledni kell s temetni.
A tüskeágak is keresztben állnak.
Csodára vár az őz-szemű november.

A vad figyel, s az ösztön is kimenti,
vadász elől helyet keres magának.
A csapda kész, s csak áll a pőre ember.