Csikófogaidat réges-rég elhánytad,
megnyergelt az idő, s te nem vetted észre.
Nem érhetted utol szárnyas paripádat,
tűnődni születtél, nem tülekedésre.
Most itt vagy, meg itt se már.
félig idevaló, meg idegen egészen.
E kívülről befelé gennyedő világ
lehet, hogy kitisztul, de lehet, hogy mégsem.
8 hozzászólás
Szeretem az Időről szóló verseket!
szeretettel: túlparti
Köszönöm túlparti, hogy itt jártál. Pedig idő mint olyan, nincs is. A ember találta ki.
Szeretettel: Kati
Nagyszerű, elgondolkodtató verset hoztál. Szeretettel gratulálok : Zsuzsa
Köszönöm Zsuzsa, hogy elolvastad, örülök, hogy tetszett.
Szeretettel: Kati
De lehet, h mégsem, Kati, asszem ez a helyzet. Sebaj, ne is törődj vele! 🙂 Klassz ez a pár sor, beletrafál. Üdv: én
Igyekszem nem törődni vele, de néha nagyon nyomasztó tud lenni.
Üdv: Kati
Ki tudja, de nem hiszem, pedig optimista vagyok. Szuper lett! ❤
Köszönöm Edit, hogy itt jártál. Vagy kitisztul, vagy elpusztítja önmagát.
Üdv: Kati