Henry Van Dyke – Egy déli dal

Vannak dalok reggelre és éjszakára,
napkeltére, nyugtára, csillagra, holdra.
De ki az, aki déli nap szakára
szórja szét a dicséretét dalolva?
Ó, magas és tiszta dél,
dél aranytaréjjal,
mikor zeniten áll és ég a kék ég,
s fordulva épp nyugat felé nyargal!

Mily gyorsan emelkedett fel reggelén,
milyen lassan kúszott tovább utána.
Ah, meredek volt az a mászás delén,
amelyen át végre feljutott trónjára.
Ó, hosszú út, lassú út,
a fáradhatatlan,
amíg a Nap zenitjére eljut
és onnan lenéz nyugatnak!

Utána csend borul rétre és dombra,
a szél a szárnyait a fákra hajtja,
madár se szól, a folyó halk alatta,
a munkások pihennek mind miatta.
Ó, békés, kedves óra,
a keblet nyugtató,
kies megálló félútján a Napnak,
mely nyugat felé kanyargó!

Bőséges lakoma a juharfák alatt,
egy nóta ritmusa, régi dalunk,
egy baráti szó, egy lány csókot ad,
megédesítve déli italunk.
Ó, a mély dél, teljes dél,
a nap legjobb szaka,
mikor zeniten áll és ég a kék ég,
s nyugatra tart, útján haza!

Henry Van Dyke – A Noon Song

There are songs for the morning and songs for the night,
For sunrise and sunset, the stars and the moon;
But who will give praise to the fulness of light,
And sing us a song of the glory of noon?
Oh, the high noon, the clear noon,
The noon with golden crest;
When the blue sky burns, and the great sun turns
With his face to the way of the west!

How swiftly he rose in the dawn of his strength;
How slowly he crept as the morning wore by;
Ah, steep was the climbing that led him at length
To the height of his throne in the wide summer sky.
Oh, the long toil, the slow toil,
The toil that may not rest,
Till the sun looks down from his journey`s crown,
To the wonderful way of the west!

Then a quietness falls over meadow and hill,
The wings of the wind in the forest are furled,
The river runs softly, the birds are all still,
The workers are resting all over the world.
Oh, the good hour, the kind hour,
The hour that calms the breast!
Little inn half-way on the road of the day,
Where it follows the turn to the west!

There`s a plentiful feast in the maple-tree shade,
The lilt of a song to an old-fashioned tune,
The talk of a friend, or the kiss of a maid,
To sweeten the cup that we drink to the noon.
Oh, the deep noon, the full noon,
Of all the day the best!
When the blue sky burns, and the great sun turns
To his home by the way of the west.