Edzd a fémet! Tüzet tűzzel,
csattogó üllőt a vassal,
üssed szikrázó pöröllyel!
Amíg olvad, míg nem pattan,
munkáddal, kovács, iparkodj!
Lenn kohó termedben ottan
verd acélod, hű barátod!
Adj néki szálfa kard formát,
mellyel igáznak világot!
Fondd meg Prométheusz láncát,
azzal feszítsék örökké!
Csinálj nékünk fényes lándzsát,
hadd vonuljunk hadak élén
szívünkre törő vad ellen!
Pajzsod győztes csata végén
vígan bongjon a kezünkben!
Vagy verj pénzt pepecs munkával,
tarsolyodban megcsörrenjen
ezüst drachma szép dalával
munkád gyümölcse, jó kovács!
Üsd hát üllőd! Üssed bátran!
Formáld meg életünk korát,
edzd meg testünk isten-tűzben,
verd ki lelkünk két oldalát!
Kovács vagy, isten vagy ember,
oly mindegy az már minékünk,
hogy mit látsz vörös tüzedben.
Égre! hát mind elveszítjük,
ami nemes, ha nem ütik,
nem kovácsolják meg lelkünk!
Héphaisztosz! Üsd örökig,
ne hagyd abba munkád soha!
Időktől időtlen végig
nem fárad meg karod, noha
sánta vagy és örökkön élsz,
de nincs oly, ki fontosb volna.
Te öntesz reményt, hogy remélsz,
öntöd lelkünk ércformáját,
még ha a munka oly nehéz,
hogy te nem látod csak kárát.
De mi itt forró tüzedben
zengünk néked hosszú hálát,
és súgjuk sok szeretettel:
Üllő, pöröly, tűz vagy immár,
rozsdátlan szó a szívekben.
6 hozzászólás
Kedves Davey!
Versed elrepített a görög mítoszok korába. Akár a kórus is énekelhetné ezt egy görög drámában.
Szeretettel: Rozália
Nagyon jó lett 🙂
Tetszik.
Eredeti! Gratulálok!
Gy.
Az acélt is megedzik…:) Tényleg eredeti gondolat, nagyon jól építve.
Üdv: Colhicum
a "rozsdátlan" szavak immár megint csillognak a szívedben, nagyon jó vers lett ez is, gratulálok:)
Nagyon szépen köszönöm a kommenteket! Örülök, hogy egy "nem borús" versemmel is örömet tudtam okozni.