Hermann Hesse: Jugendflucht.
Der müde Sommer senkt das Haupt Und schaut sein falbes Bild im See. Ich wandle müde und bestaubt Im Schatten der Allee. Durch Pappeln geht ein zager Wind. Der Himmel hinter mir ist rot, Und vor mir Abendängste sind — Und Dämmerung — und Tod. Ich wandle müde und bestaubt, Und hinter mir bleibt zögernd steh’n Die Jugend, neigt das schöne Haupt Und will nicht fürder mit mir geh’n.
|
Hermann Hesse: Menekülő ifjúság.
Főhajtva jár a fáradt nyár, A tóban fakó múlást lát. A léptem fáradt, poros már, Fasort árnyék jár át. A nyárfákon makacs szél jár. Hátul vörös égre talál, S rám az esti félelem vár — És szürkület — halál. A léptem fáradt és porlad, És mögöttem, akár egy báb Az ifjúság, feje horgad, S nem jön immár velem tovább.
(fordította: Tauber Ferenc)
|
2 hozzászólás
“És mögöttem, akár egy báb
Az ifjúság, feje horgad,
S nem jön immár velem tovább.”
Kedves Feri!
Meghatóan szép sorok, gyönyörű kifejezése annak, hogy elmúlt az ifjúság.
Szeretettel: Rita 🙂
Köszönöm, Rita!
Ezt a verset Hesse 20 éves korában, 1897-ben írta, de 1962-ig élt.
Szeretettel
Feri