Jugendflucht.
Der müde Sommer senkt das Haupt
Und schaut sein falbes Bild im See.
Ich wandle müde und bestaubt
Im Schatten der Allee.
Durch Pappeln geht ein zager Wind.
Der Himmel hinter mir ist rot,
Und vor mir Abendängste sind
— Und Dämmerung — und Tod.
Ich wandle müde und bestaubt,
Und hinter mir bleibt zögernd steh’n
Die Jugend, neigt das schöne Haupt
Und will nicht fürder mit mir geh’n.
Hermann Hesse
Te hűtlen ifjúság…
Elmúl a nyár, fáradt fejét,
Fakult képét ringatja tó.
Porban, nyűtten lépve lelém
Az árnyt adó fasort.
Jegenyéken szél alig leng,
Mögöttem ég, Nap pírban áll,
S agyamban félszen feldereng
Az alkonyat – s halál.
Fasorban nyűtten lépek én,
S mögöttem hűtlen lett, megállt
Az ifjúság, és nincs remény,
Nem akar vélem jönni már.
Szalki Bernáth Attila
2 hozzászólás
Kedves Tóni!
Így igaz, az már elhagyott bennünket rég.
“S mögöttem hűtlen lett, megállt
Az ifjúság, és nincs remény,
Nem akar vélem jönni már.”
Szeretettel: Rita
Rita kedves, Attila vagyok, de így is köszönöm figyelmed!