Hermann Löns: Esti dal

Abendlied

Rose Marie, Rose Marie,
Sieben Jahre mein Herz nach dir schrie,
Rose Marie, Rose Marie,
Aber du hörtest es nie.

Jedwede Nacht, jedwede Nacht,
Hat mir im Traume dein Bild zugelacht,
Kam dann der Tag, kam dann der Tag,
Wieder alleine ich lag.

Jetzt bin ich alt, jetzt bin ich alt,
Aber mein Herz ist noch immer nicht kalt,
Schläft wohl schon bald, schläft wohl schon bald,
Doch bis zuletzt es noch hallt:

Rose Marie, Rose Marie,
Sieben Jahre mein Herz nach dir schrie,
Rose Marie, Rose Marie,
Aber du hörtest es nie.
________________________________________

Esti dal

Rose Marie, Rose Marie,
Szívem már hét éve utánad rí;
Rose Marie, Rose Marie,
Nem hallod sosem, hogy hí…

Hány éj lehet, mindegy neked,
Álmomban képed csak rajtam nevet;
Jönnek napok, múlnak napok,
Újra csak magam vagyok.

Bár vénülő, bár vénülő,
Szívem még nem hűlt ki, szerethető;
A vég közel, a vég közel,
De ő még így énekel:

Rose Marie, Rose Marie,
Szívem már hét éve utánad rí;
Rose Marie, Rose Marie,
Nem hallod sosem, hogy hí…

* * * * *