|
Hertha Kräftner:
Ein Abschied
Die Dämmerung kommt aus bleichem Land.
Ich fühle müd: sie bringt den Abschied mit -.
Leb wohl … laß meine Hand …
Nein, mach kein Licht,
Ich will im Dunkeln gehen.
Ich brauche, wenn ich gehe, dein Gesicht
nicht mit den Augen sehen.
Denn meine Seele nimmt es mit.
|
Hertha Kräftner:
Egy búcsú
Matt országból fény dereng fel.
Érzem kábán: búcsú lesz a végén -.
Ég áldjon … eressz el …
Ne, nem kell fény,
Jót tesz sötétben menni.
Ha megyek, nem kell az arcod jegyét
szememmel rögzíteni.
Lelkemben benne a pecsét.
(fordította: Tauber Ferenc)
|
4 hozzászólás
Kedes Feri!
Más fordításban is olvastam. Szerintem mi szebben tudnánk ezeket a gondolatokat versbe foglalni. A mi alatt a magyar költőket értem.
Szeretettel: Rita 🙂
Köszönöm, Rita! Ez a vers egy búcsúról szól, ami igen fájdalmas. Nem XIX. századi, nem szép emléket, mosolyt, a kedves koronáját idézi fel, hanem fáradt lelket, bánatot, kilátástalan jövőt, sötétet. Azért ennek a férfinak az emléke beleégett, megmarad. De nem optimista jövő elé tekint.
Ez a(z 1951-ben) még csak 23 éves lány évekig a halál és öngyilkosság gondolatával foglalkozott, majd meg is tette.
Kedves Feri!
Nagyon szépen köszönöm a kiegészítő, ismertető soraid, bár a véleményemen nem változtat, a tragikus sorokat is lehet érthetően, meghatóan megfogalmazni. Nyilván a németek másképp gondolkodnak, mint a magyarok.
Szeretettel: Rita 🙂
Sőt, a szép, magasztos szavak, mondatok gyakran nem Is tudj?k kifejezni a belül bújkáló káoszt, nihilt stb. De ebben minden nyelv egyforma, nincs szép vagy kevésbé szép nyelv.